A vallás tartja össze a Bodor családot Bodor János és felesége, Jutka vallásos nevelést kaptak annak idején, ezért számukra természetes, hogy ezt adják tovább. Két saját mellett tizenegy nevelt gyermekük van – mindannyian katolikus közegben nőnek fel. Dávid, Zsolti, Dani, Karcsi, Csabi, Dóri, Szandi, Szabina, Attila, Betti és Isti – tizenegy gyerek, akik mind a Bodor házaspárnak köszönhetik, hogy szerető családban nőhetnek fel. Jutka – vagy ahogy mindenki hívja, Édi – férjével együtt két saját gyermek felnevelése után döntöttek úgy, hogy nevelőszülők lesznek. Ráadásul nem csak biztos hátteret, erkölcsös életszemléletet is adnak azoknak a fiataloknak, akik nem nevelkedhettek saját családjukban. -Mindig is fontos volt számunkra a vallás. Az 50-es években nem volt még nagy dicsőség a templomba járás, de mi már akkor is oda jártunk – mesélte a családfő, János. Ezt az értékrendet igyekeznek átadni nevelt gyermekeiknek is. -Teljesen más a családi élet és az egymáshoz való viszony, ha van egy értékrend, amit követünk. Én ebben nőttem fel, ezt tudom tovább adni – magyarázta Édi. – Arra tanítom őket, hogy legyen hitük, mert az viszi őket előre, hiszen mindig van, amiben bízni tudnak. A család mindennapjait teljesen áthatja a vallás. Minden étkezést asztali áldással kezdenek, és bárkinek problémája van, azt közös imával igyekeznek megoldani. – Mindig van valami, amit valamelyikük szeretne. Ilyenkor összeülünk, gyertyát gyújtunk és imába foglaljunk, mit kérünk neki. Legtöbbször a tanulással kapcsolatos imák kerülnek így elő, de mindig hangsúlyozom: Isten csak azt segíti meg, aki tanul. Az idő pedig engem igazol: mindannyian jól helytállnak az iskolában. Édi elmondta: mostanában leginkább családi körben imádkoznak: a gyerekek sok elfoglaltsága miatt nem mindig jutnak el templomba. A sándorfalvi családnak ez azért is nehézkes, mert a két szülő a Rókusi plébániához kötődik. Ott keresztelkedtek mindketten, így ha csak tehetik, oda mennek. A nagy egyházi ünnepeket is ott ünneplik és természetesen minden fontos eseménynek – keresztelő, bérmálkozás, elsőáldozás – is ez a helyszíve. Ugyanakkor otthonuk is meg van szentelve. De nem csak imák során kerül szó a családban a vallásról: a hétköznapi tevékenyésgek között is rendszeresen kerülnek elő egyházi témák. A fiatalok azt mondják, ez azért jó, mert barátaikkal nem tudnak ilyenekről beszélni. – Ők úgysem értenék meg, nem ebben nőttek fel – magyarázták. Arra a kérdésre, mennyire volt nehéz ebbe az életformába bevonni az újként érkező gyerekeket – hiszen folyamatosan kerültek a családba – csak mosolyogva összenéztek: semennyire. Aztán azért hozzátették: Dáviddal azért nem volt egyszerű. A 11 éves fiú 3 éve került Bodorékhoz – Itthon elfogadta, de hittanra nem akart járni. Ki kellett várni, amíg őt is elkezdte érdekelni – mesélte Édi. És hogy mit ad nekik a vallás? – Boldogságot, és ha buktatókkal találkozunk, reményt. És ami a legfontosabb: összetartja a családot – mondta a nevelőanya, aki éppen ezért biztos benne, egyik gyermeke sem fog soha elfordulni ettől – akkor sem, ha már régen kirepültek a családi fészekből.