Fülemmel hallok, szívemmel hallok.

Ha fülsiketítő a zaj, ha elviselhetetlen a dübörgés, befogjuk a fülünket. Időnként lelkünket tápláljuk melengető dallamokkal, megnyugtató beszélgetésben feltárjuk életünk fondorlatos eseményeit, belső bugyrainkat. A meghallgatás művészet. A hallgató szív Istenre és emberre is figyel. A történések mögötti láthatatlan valóságban bátran eligazodik, és tudja, mikor van ideje a szólásnak, az igaz, pontos és precíz beszédnek.