Közhelynek számító kijelentés, hogy a társasjátékozásnak mennyi pedagógiai haszna van, illetve a gyermekek fejlesztésében is kiaknázhatatlan mennyiségű erőforrások rejlenek ebben a kikapcsolódási formában.

Lencse Máté játéktervező, pedagógus azt a kérdést járta körül Országos Egyházi Módszertani Intézményünk Védőháló című sorozatának újabb izgalmas előadásában, hogy tudunk-e nemcsak okosan, de jól is játszani.

Amint a szakember elmondta, a legfontosabb alapelve az, hogy a játék az játék. Más, a játékokkal foglalkozó pedagógiai megközelítésekkel szemben számára a játékos, társasjátékos helyzetek kialakítása az elsődleges, nem pedig az edukatív helyzet megteremtése.

Nem azt tartja tehát szem előtt, hogy miként lehet a játékon keresztül fejleszteni a gyermekeket, hanem hogy be tudják vonzani társasjátékos helyzetekbe őket, és a fejlődést, majd ettől a helyzettől várják.

Tehát nem tesznek fel kérdéseket játék közben, nem állítják meg a játékot azért, hogy átbeszéljék, kielemezzék, feldolgozzák, mi történt az adott szituációban.

Ha például az a cél, hogy egy gyermek olvasson, akkor nem egy olyan játékot választ, amelyet egy pedagógus kifejezetten arra a célra hozott létre, hogy az a megértési készséget fejlessze és az olvasási motivációt támogassa. Egészen egyszerűen olyan játékot vesz elő, amelynek a játékmechanizmusában, a játékmenetben olvasni kényszerül a gyermek. Ahhoz tehát, hogy jól tudjon a játékban részt venni, sikereket érjen el, olvasnia kell.