Zarándokúton Lengyelországban a kecskeméti gyerekek 2012. 06.25-27. 2012. június 25-én 6 óra után indult vonatunk Budapestről, a Nyugati pályaudvarról a zarándokútra. A fiatalok nagy izgalommal várták a kirándulást. A vonaton 700 zarándok mellett kis csapatunk is helyet kapott a megtisztelő I. osztályon. A Fekete Madonna zarándokúton résztevő fiatalok az utógondozói házból Bujdosó Sándor, Bódi Ferenc és Nyerlucz Mihály, illetve az Árvácska utcai lakásotthonból csatlakozott hozzánk Fazekas Nikolett és Tarcsi Regina. A pályaudvaron találkozott kis csapatunk a Szegvárról és Csanádpalotáról érkező gyerekekkel, Pál Norberttel, Joó Dániellel, Váczi Sándorral, Haller Róberttel, Szélpál Márkkal, Varga Jánossal,Varga Zoltánnal, Boda Beatrixel, Vivivel, Szögi Xéniával és kísérőikkel, Misivel és Verával. A vonatút az első megállóig Wadowicéig nagyon hosszúnak tűnt nekünk, amint elindult kis vonatunk máris előkerültek az elemózsiák, a finomságok a hátizsákokból. Vidám hangulatban telt utunk, közös beszélgetésekkel, nevetéssel, alvással eltöltve. Pápai Bazilika Wadowicében A zarándokvonat Bielsko Bialában állt meg először 15 óra magasságában, sajnos egy kis hiba történt és a hosszú-hosszú vonatból sok vagont lecsatolva lehetett csak megtenni az utat Wadowiocébe, Boldog II. János Pál pápa szülővárosába. A 718 fő összezsúfolva, állva, guggolva tette meg a több mint egy órás vonat utat. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy elmondassam, a gyerekek rendkívül fegyelmezetten, udvariasan viselkedtek az út során, le a kalappal előttük, büszke vagyok gyermekeinkre, mindenki büszke lehet rájuk!!! Wadowicében ünnepélyes felvonulás keretében elgyalogoltunk a Pápai Bazilikába, az úton végig rendőri kísérettel haladtunk. Hatalmas tömegben vonultunk, felemelő érzés volt. A Pápai Bazilikában Szentmisét hallgathattunk meg, illetve kis szuveníreket vásároltak a gyerekek. Az első adandó alkalommal megkóstolták a lengyel fagylaltot is, állításuk szerint nagyon finom volt, de nem annyira, mint az otthoni. A vonaton elfogyasztottuk vacsoránkat, a társaság már alig várta, hogy megérkezzünk szálláshelyünkre, és birtokba vehessük ágyainkat egy frissítő fürdőt követően. A hosszú vonatút végén végre mindenki elfoglalhatta szálláshelyét Czestochowába ( ez a helységnév sok fejtörést okozott nekünk, második nap végére sikerült is megjegyeznünk és helyesen kimondanunk) . Második napunka Czestochowában ( Jasna Góra, Fényes-hegy) töltöttük. Reggelinket a Zarándokház éttermében fogyasztottuk el, majd közös program keretén belül a Kolostor udvarában található Kodrecki teremben Roman Majewski atya köszöntött minket, meghallgattuk Kövér László házelnök köszöntőjét is. Jasna Górát bebarangoltuk, megnéztük közösen a Fekete Madonnát, a Kolostort, a Kegykápolnát, a Múzeumot. Igen hűvös idő fogadott minket második napon, sokat "fagyoskodtunk", de a közös meleg ebét nagyon jó hangulatban telt és felmelegített minket. Délutánra maradt egy kis városnézésre is idők, amikor mindenki azon szorgoskodott, hogy elkölthesse zlotyiait, persze ez nem jelentett senkinek sem túl nagy fejtörést, rövid idő alatt mindenki megtalálta azt amire vágyott. Feri kiselefántos kulcstartót vett, Regina rózsafűzért és nyakláncot, Sanyikát is sikerült rábeszélni, hogy valamit vegyen magának emlékbe és ő is a kulcstartó mellett döntött. Sanyika és Feri a vacsora előtt még elfogyasztott egy- egy gombóc fagyit. A kommunikálás az idegen nyelven picit nehézkesen ment a fiataloknak, bátortalanok voltak, nem mertek megszólani, egyedül Bódi Feri, aki kézzel- lábbal mutogatott és végül mindent remekül megértetett az eladóval, rendkívül büszke volt magára, teszem hozzá, teljes joggal! ( Nem hiába érettségizett le angolból.) Díszkút avatáson vettünk részt, melyet Kövér László avatott fel, ez a " Lengyel-magyar barátság Díszkútja", melyet megáldottak pálos elöljárók és püspökök. Felemelő érzés volt itt állni és közösen imádkozni! Felejthetetlen, leírhatatlan A közös virrasztás helyett a gyerekek a pihenés mellet döntöttek, korán visszavonult mindenki saját kis szobájába, de egy közös beszélgetésre még összeültünk néhányan, Feri, Sanyika, Misi bácsi, Vivike és jómagam. Utolsó nap korai indulást követően már Krakkó felé vonatoztunk, közösen megnéztük a Mária templomot, ahol már vártak minket trombitaszóval és magyar zászlót lengettek tiszteletünkre, majd hosszabb sétát tettünk a városban, elsétáltunk Wawelbe, a Székesegyházhoz. Itt található Szent Hedvig királynő sírja, itt nyugszik Báthory István. Rendkívül nagy megtiszteltetésnek éreztük, hogy találkozhattunk Boldog II. János Pál pápa volt titkárával a Püspöki Palota mellett. Végül 18 óra magasságában megérkeztünk utolsó állomására zarándokutunknak a kassai Árpádházi Szent Erzsébet Főszékesegyházba, ahol szentmisét hallgathattunk meg közösen. Itt nyugszik II. Rákóczi Ferenc fejedelem. A hazafelé vezető úton már senki sem aludt, vártuk a hazaérkezést, fáradtak voltunk, de telve élményekkel, kedves, vicces, boldog pillanatokkal. A vonaton egy kis közös játékra invitált kísérőnk, arra kért minket, névtelenül írjuk le néhány sorban mindazt, amit a három nap alatt átéltünk, megtapasztaltunk. A hozzászólások mások voltak, mégis ugyanaz volt a mondanivalójuk, az hogy jó volt ott lenni, átélni a lengyelek mérhetetlen szeretetét felénk, átélni a közösséghez való tartozás élményét, megismerni jó embereket, nyitottan közeledni a másikhoz és megtapasztalni a feltétel nélküli elfogadást. A közösen eltöltött három nap hamar eltelt, Misi és Niki remekül érezte magát, együtt tervezik már a következő zarándoklatot. Bódi Feri is mosolyogva beszél az együtt megtett utunkról, Sanyika lelkesedése végig kitartott, Reginek nagy volt a honvágya, de szerintem ez az otthon maradt barátjának szólt. Ezúton szeretnénk köszönetet mondani mindenkinek, aki segített minket, hogy eljussunk Lengyelországba Köszönet a szervezőknek, a zökkenőmentesen utazásért a Nyugati pályaudvarra és onnan haza, köszönet még a teljes ellátásért, a gyönyörű szállásért, az ízletes ételekért. Szente Gabriella gyermekfelügyelő “Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy a rikkantó, tavaszi erdőbe. Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak mi haladunk az utakon; az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban. S akkor megállunk és csodálkozunk, tátott szájjal bámészkodunk, csodáljuk azt a rejtelmes rendet a sok út szövevényében, csodáljuk a sugárutak, országutak és ösvények sokaságát, melyeken áthaladva végül eljutottunk ugyanahhoz a célhoz. Igen, az utaknak értelmük van. De ezt csak utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt." 

Márai Sándor