Szentháromság vasárnapja utáni csütörtökön (egyes kivételt élvező országok, mint Magyarország, nálunk az azt követő vasárnapon) krisztus Testének és Vérének főünnepét üljük. Külső szemmel nézve igazán fesztiválos hangulatú ünnep: sok gyertya, tömjénfüst, virágszirmot hintő kis elsőáldozók, ministránsok hada, zászlók, lobogók, cserkészek, egyházi és világi egyesületek, közösségek népes hada sorakozik fel falvakban és városokban a szentmisét követően, hogy úrnapi körmenet keretében tegyenek tanúságot hitükről, imádva az Eucharisztiában köztünk élő Krisztust.

Élményekben, képekben közel van hozzánk az Eucharisztikus világkongresszus, amely rendezvények Budapest volt a színhelye. Sokak szívében elevenen él az esti, gyertyás körmenet, vagy a Statio Orbis szentmise, melyen maga Ferenc pápa is részt vett. Ahogyan az Egyház felé, úgy a világ felé is Krisztus a kapu a hívő ember számára. Általa szemlélve a világot és benne az embert, helyét, küldetését, nem a kudarc, a békétlenség, háborúskodás áll nyerésre, hanem a remény, a bizalom, a közösségben megélt küldetés és szolgálat.

Oltárközösség vagy asztaltársaság?

Az oltár körül állók egymással testvériséget alkotnak, mindannyian, a teremtett világért felelősséget vállalva, egymásért és önmagukért pedig szolidáris egységre törekedve közösséget alkotnak, mely Krisztus Teste, az Egyház. Nem klub, testület, egyesület, társaság, hanem élő, organikus valóság, mely magán viseli a tagok vonásait. Az Egyház elsősorban Krisztusra hasonlít. Tagjainak felelőssége, hogy ezt a képet felmutatják-e vagy elrejtik a világ elől. Az asztal haveri, baráti társaság üli körül, lehet jókat derülni, beszélgetni, felszabadultan szórakozni. Az oltárközösség sohasem show. A legkreatívabb közösségvető egyéni ambíciói sem árnyékolhatják be Krisztus szándékát, akiben a Lélek általi életkedv mindig derűs volt, minden teátrálisság és fennköltség nélkül.

Kenyér és bor

Az egyszerű jelek szimbolikája semmi mással nem helyettesíthető. A kenyér és a bor lelki eledellé válása a megváltás titka. Erre épül fel az újszövetségi papság, ebbe az irányba mutatnak a beavató szentségek, végül, mintegy transzcendens valóságként a menyegzős lakoma képe lesz reményünk oka, életünk célja. A kenyér nem veszítheti el jelentőségét ezen a földi zarándokúton. Tápláléktudósok siserehada kelhet fel ellene, állíthat bármit, találhat ki kiegészítésül, pótlólag bármit, a kenyér megmarad annak, ami alapvető táplálékként a múltban is volt: egyszerűnek, a szegények, az úton levők mindennapos eledelének. A bor Isten értünk vállalt szeretetének a jele, az utolsó csepp vére is értünk hullott, hogy minél jobban áradjon a kegyelem.

Vallás hittel vagy hit nélkül

Kegyeskedő, vallási cselekedeteket, szépnek tűnő szertartásokat Isten nélkül is nagy sikerrel lehet megtervezni és végrehajtani. Úrnapja a hitét gyakorló keresztény ember számára annak a bizonyossága, hogy Isten jelen van a világban, a legnagyobb szentségmutató maga az ember. Azt is jó, ha lelki szemünkkel megcélozzuk, hogy a szív látása szétválasztja a lényegest a lényegtelentől. színleltet a valóságtól, élőt a halottól, legyen az tanítás, élet vagy bármilyen szertartás.

Bognár Attila